Tinirodalom




2016. január 8., péntek
Tóth Zsófia: Szeretlek
Titokban megszerettelek
és el nem engedtelek.
A szemedbe bele nézni félelmetes,
mert az a barna szemed igen emberies.
Szívem közeledben nagyokat dobban
lesütöm szemem, ha utánam állsz sorban.
Az életem nélküled nem lenne teljes
tudom, hogy ez már nem túl értelmes.
A gyomromban ezernyi pillangó megül,
de a közeledben az összes felrepül.
Remeg a lábam, mint a kocsonya
elbújnék az érzés elől, de mégis hova?
Futva rohanok álmokon keresztül,
most kimondom neked mi bánt merészül.
Hidd el! Én ezt nem így akartam
viszont erről neked soha sem szóltam.
Naplómba néha sírva irkálok,
füzetembe szíveket firkálok.
A verseim néha miattad szomorúak
ezek az érzések múlni nem akarnak.
Egy nyomorult szót kértem tőled
az a egy szó pedig a SZERETLEK!
Merthogy elég fura vagy velem már rég
ezért már a lelkem is szerelemben ég...