Kik azok a jégviráglányok? Hogy lettek ilyenek? Mit tudunk róluk? Semmit? Pedig köztünk járnak. Elmennek mellettünk a folyóson, az utcán, egy iskolába járnak velünk. Ugyanolyanok mint mi, csak ha mérlegre állnak, akkor kevesebbet nyomnak. És ez nem minden. Szeretnének még vékonyabbak lenni, vékonyabbak mint bárki más. Eddig szeretnének vékonyodni, míg végül teljesen el nem fogynak. ,,Levetkőzöm, ráállok, hogy mérlegre tegyem hibáimat, és megmérjem bűneimet. 40,36. Most mondhatnám, hogy föllelkesültem, de az hazugság lenne. A szám nem számít. Ha lemennék 31,75-re, 29,46 akarnék lenni. Ha 4,53 kilogrammot nyomnék, addig nem lennék boldog, amíg le nem megyek 0,99-re. Az egyetlen szám, amely valaha is elég lenne, a 0. Nulla kiló, nulla élet, nulla méret, dupla nulla, nullpont."

  Lia is ezt szeretné. A semmivel szeretne eggyé válni, és ez a vágya egyre csak erősödik, mikor a barátnője Cassie meghal, mikor neki sikerül semmivé válni.

  Egyre mélyebbre kerül, és ebben közre játszik az is, hogy a halott barátnője kísérti. Az a lány, akinek szüksége lett volna rá. Aki 33x hívta a halála előtt. Aki talán meg sem halt volna, ha felveszi Lia a telefont. Vagy talán mégis?

  Erre a kérdésre próbál rájönni Lia. Ki szeretné deríteni, hogyan is halt meg a barátnője. Neki áll nyomozni a halott lány utolsó pár napja után. A nyomozás során pedig megismerheti azt a helyet, ahol Cassie meghalt, ahogy mi is. Megismerhetjük a helyet, a halál körülményeit, Cassiet és vele együtt Liát is. Lia családját, életét és a múltját, és persze a gondolatait. Megtudunk róla mindent, végig kísérjük a nagyon is göröngyös napjait Cassie halálától egészen addig, míg végleges búcsút nem vesz a halott lánytól.

  De mi is volt az a közös kapocs a két lány között? Közösen változtak jégviráglánnyá. Lia anorexiás, Cassie pedig bulimiás volt. Mindig vitáztak magukkal, és a szüleikkel, mikor arra került a sor, hogy enniük kellene "Éhes vagyok, ennem kell. Gyűlölöm az evést. Ennem kell. Gyűlölöm az evést. Ennem kell. Szeretem a nem-evést." Folyton húzták egymást arra a mérlegre, amely egyre kevesebbet mutatott. Lia mániákusan számlálta a kalóriákat, és koplaltatta magát, ,,Ma 412 kalóriánál tartok. Ezt, és még pár száz kalóriát el tudok égetni, ha lesz energiám felkapaszkodni a lépcsőzőgépre. Megehetnék egy fél krémes muffint (150) vagy egy negyedet (75). Lekaparhatnám a cukormázat, belecsipegethetnék a tésztájába. Nem szabad. Nem tehetem. Nem érdemlem meg. Hájpacni vagyok, undorodom magamtól. Máris túl sokat foglalok el a térből." Cassie pedig egyszerűen hánytatta magát. Húzták egymást a mélybe, egészen addig, míg az egyik szervezete le nem gyengült, a másiké pedig teljesen felmondta a szolgálatot.Mindkettőjüknek ugyanaz a problémájuk. Nem voltak megelégedve magukkal, a testükkel.

  Ez a probléma manapság nagyon is gyakori. Nagyon sokan küzdenek a testképzavarokkal. Nem hiszik el, hogy ez tényleg betegség. ,,Az emberek látják a gerendát, és azt mondják, hogy gally. Ordítanak velem, mert nem vagyok képes azt látni, amit ők látnak. Senki sem tudja elmagyarázni, miért működik az én szemem másképp, mint az övék. Senki sem képes leállítani."Talán valamelyik rokonunk, barátunk is ebben szenved.

  Figyelni kell rájuk, még időben észrevenni a problémát, meg azelőtt, hogy a dolgok súlyossá válnának. Figyelni kell a jelekre.Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a téma, akkor Laurie Halse Anderson könyvének elolvasása mellett érdemes megnézni a Sharing the Secret (Súlyos titkok) és a Secret between friends című filmet.