Láng Dorottya készített interjút Nagy Noémivel, aki megnyerte a Ki a legjobb verselőnk? versenyünket, gratulálunk neki!


- Az első kérdésem az lenne, hogy örültél annak, amikor kiderült hogy megnyerted a versenyt?
- Igen nagyon... Felemelő érzés volt... De egyben nagyon meglepődtem. Még soha semmit nem nyertem, így nagyon megörültem. Meglepetés volt, hogy engem tartottak a legjobbnak, és nagyon jól esett!

- Ismerted az ellenfeleidet?
- Beszéltünk párszor de személyesen nem ismerem őket.

- Akkor térjünk rá a verseidre. Mi hozta az ötletet, hogy írjál, méghozzá verset?
- Nos... Imádom a verseket. Rengeteget tudok fejből, és rengeteget olvastam/olvasok. S így jött az ötletem, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnám. Eleinte nemigen sikerült. De aztán megismertem Gál Virágot, és ő rengeteget segített, elmondta a hibáimat, és így egyre jobban sikerültek a verseim. Szerintem még mindig nem az igaziak, de egyre jobbak... S remélem. ennél csak jobb lesz. Nem szeretném abbahagyni a versírást, de vannak emberek, akiknek ez nem igazán tetszik. Szóval még nem tudom, hogy lesz tovább de remélem jó lesz a vége.

- Mi szokott megihletni? Ránézel valamire, és eszedbe jut egy sor, vagy valami komolyabbnak kell történnie?
- Attól függ, milyen kedvem van. Ha jó a kedvem, akkor akármire ránézek, és megihlet. Viszont, ha rossz a kedvem, akkor kicsit nehezebb, sokat kell gondolkodnom, de beugrik általában valami. Úgy szoktam írni általában, hogy elmondom a sorokat többször, és akkor jönnek a rímek.

- És kérésre is írsz verset?
- Eddig csak egy kérésem volt, de annak megírtam a verset. Nem nagyon kértek még tőlem verset. De. ha kérnének szerintem megírnám, mert imádok verset írni és olvasni, így életem nagy részét ezzel töltöm, szóval igen, írnék ha lenne kinek...

- És hogyan tudod terjeszteni őket? Mert míg egy történetre sokan kapók, azért valljuk be, sokaknak nem a kedvence egy-egy vers.
- Van egy-két barátom, akiknek először félve mutattam meg a verset. De mikor végre megmutattam, nagyon tetszett nekik, és sorban elküldtem nekik, s mint kiderült utólag ők elterjesztették a verseimet. És már a fél sulim tud róla, amit eleinte bántam de most már nem. Aztán meg beléptem Virág csoportjába, és ott is elkezdett terjedni a versem.

- És a jövőben szeretnél ezzel komolyabban foglalkozni?
- Mármint?
- Hát, mondjuk újságban írni, vagy felolvasni, vagy hasonlóak.
- Szívesen foglalkoznék vele komolyabban, de szerintem annyira sajnos nem vagyok jó.

Vége
Szólni nem tudott előtte,
De a poént azért lelőtte.
Idegrendszerem eltörte,
S a szívemet megölte.
Ő volt minden boldogságom
Minden fájdalmasságom.
Azt mondta soha nem lesz vége,
De ennél a mondatnál lett vége.
Azt mondta, szíve kihűlt,
Minden elveszett.
A magányban elsodródott,
De nem baj, mert
A remény nem veszett.
Bár tudom, esélyem sincsen
A cicababával szemben.
Nem lehetünk már egy pár,
Hiszen másé már a smár.