2016. április 29., péntek
Puskás Blanka: Csillagainkban a hiba - Ajánló
A Csillagainkban a hiba (ami egy újabb fantasztikus írótól van, aki John Green) a rákról és a vele küzdő betegekről szól. Bár igaz,hogy ez nem egy pontos, tudományos könyv, ám a végén az író leszögezi és tisztázza ezt.
A könyvben megismert főszereplő, Hazel Grace a már súlyos stádiumban lévő rákkal küzd, és az újonnan feltalált gyógyszer még ad egy pár évet számára. A szülei félve, hogy depressziós a lányuk (mivel egy könyvet olvasott folyton: Mennyei megbántás) elküldik egy támaszcsoportba azzal a céllal, hogy barátokra lel. Hazel - hála a támaszcsoportnak - tényleg barátra, sőt mi több, igaz szerelemre talál, Augustus Vatersnek hála.
A támaszcsoportban megismertük Augustus, aki ugyancsak súlyos rákkal küzd, és már az egyik lábát is amputálni kellett, ám az életkedve és humora sem lankadt. Egy ízben megismerkedünk Augustus legjobb barátjával, Isaacel, aki egyik szemére már nem lát, és hamarosan a másikat is elveszti.
Augustus beszélgetni kezd Hazellel, és tényleg összebarátkoznak.
Nekem személy szerint tetszett, ahogyan lassan szerelmesek lesznek egymásba és Gus (Augustus) elfeledteti Hazellel a súlyos betegséget.
"- Szerelmes vagyok beléd – mondta halkan.
– Augustus! – szóltam rá. – Ez a helyzet – felelte. Rám nézett, és láttam a szarkalábakat a szeme sarkában. – Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd."
A könyv egyik hatalmas forduló pontja az, amikor elutaznak Amszterdamban a kedvenc könyvük íróhoz (Mennyei megbántás - Peter Van Houten)
Sajnos elmondhatatlanul érzelgős és mélyre ható könyv, és sokat lehet könnyezni, akár sírni rajta. A legérzelgősebb és egyben legszebb része, amikor Gus elmondja, mi a helyzet vele és szép lassan a végén már tényleg egy nem várt fordulat történik. Nekem talán ez volt ez egyik legmélyebben érintő, és az életemben legfontosabb szerepet játszó könyv. Tényleg ráébreszt arra, hogy - a fenébe is - az élet szép, és ki kell élvezni minden egyes percét, mert soha nem tudjuk mikor van itt a vég. Annak ellenére, hogy a szereplők súlyosan betegek voltak, élvezték az életet, és megmutatták a világnak, hogy problémákkal is lehet boldog az ember. Sokszor, amikor már az egész történet nagyon mély ponton volt, jött Gus a poénjaival, és feldobta az egészet.
(- Most már mennem kéne aludni,
- Rendben.
- Rendben...
- ... Rendben.
- Rendben...
- Talán a "Rendben" lesz a mi "Örökkénk")
A kis szójátékuk (okey-okey -> "Rendben-Rendben") nagyon magával ragadó, és akár megbabonázó a tökéletes kis ,,Okey-Okey"-es kapcsolatuk.
A metafora, mely a cigarettáról szól, ugyancsak érdekes, hiszen fontos üzenettel szolgál!
A film is jól sikerült, ám sok fontos részt kihagytak belőle, de ez megbocsájtható. A színészek tökéletesen átadják azt az érzést, amit sugall a könyv, és végképp a szereplők is megfelelnek a leírásoknak, elvárásoknak, valamint tökéletesen játszották el a történetet.
A végére egy fontos idézet. "Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte." Értékelés: 10/10 Nem gondoltam volna, hogy ennyit valaha is megérdemel egy könyv, de lássunk csodát: megtörtént. A film és a könyv sokkoló, és azt üzeni, hogy az élet igazságtalan egyesekkel szemben, igazságtalan az is, hogy mások annyit élhetnek boldogan, míg valakiknek csak pár nap, hét, hónap jut.
Tetszett az egész pozitív sugallás, hogy betegen is lehet élni, és soha nem szabad feledni, ha még fáj is, ami van és sokkoló a valóság.
Aki még nem olvasta a könyvet, az rögtön szerezze be, vagy legalább nézze meg a filmet, ígérem (vagy legalább is próbálom ígérni) ,hogy nem fog csalódni. |
2016. április 25., hétfő
Kemenes Kincső: Menthetetlen
Ülök egymagamban,
Arra gondolok, Értem, amit mondotok, S túl sok a gondotok. Nincs értelme, Bizakodnotok, Fölösleges harcolnotok, Én már csak ilyen maradok. Próbáltak már segíteni, Egy jó orvost keríteni, Gyógyszereket vegyíteni, Tudnom kell veszíteni. |
Hegedüs Hanna: Érzem
Érzem, hogy itt vagy velem
Érzem, hogy itt vagy mellettem Érzem, hogy fogod még két kezem Ettől felgyorsul a szívverésem. Ne aggódj, mert én mindig ott leszek, Ne aggódj, mert én mindig fogom két kezed, Csakis miattad létezem én, Csakis miattad élek még, Tudom, hogy miattad érzek, Tudom, hogy nélkülem nem élhetsz, Én is pont így érzek, Hát ezek az én érzelmeim. |
2016. április 8., péntek
Nagy Noémi: Ítélet
Vannak emberek
Kiket senki se szeret.
De miért ítéled?
Talán te nem vagy beteg?
Te más vagy mint az emberek?
Mindenkinek van hibája,
S van betegsége.
Senki sem lehet tökéletes
Akármilyen ember lehet.
Sose tudhatod mi lesz vele,
S veled!
S kit szeretsz meg.
Lehet beteg, de lehet hogy nem
De ne ítéld el,
Mert ugyanúgy ember és szeret!
Máshogy néz ki,
De valójában nem más.
Csak hozzád képest más
Mert TE elítéled,
De ő TÉGED nem ítél.
Sokat gondolsz
Pedig kicsi vagy,
Fogalmad sincs milyen lehet,
Milyen élete lehet.
Minden nap küzdelem,
A bámuló emberek ellen.
Megélni az életet,
S elnézni az ítélet.
Fájdalmas dolgok ezek!
|
Meli Žembery: Emlék
Emlékszel még?
Mennyit nevettünk,
mennyit beszéltünk.
Mára elmúlt már,
barátként se nézel rám.
Ha utcán találkozunk,
elkerülsz vagy elosonsz,
eljátszod hogy süket vagy.
Emlékszel hogy mennyit nevettünk?
Minden kis hibán jókat röhögtünk.
Mára csak egy emlék.
Mára csak egy múlt.
És emlékszel arra,
mikor megkérdezted bátran,
leszünk barátok?
Azóta csak emlék,csak egy múlt.
Csak egy részlet a számtalan
bolondságunkból.
|
2016. február 26., péntek
Nagy Noémi: Nélküled
Szemedben látom. Ahogy nézel. Mást szeretsz. Mást nézel. S szívem ölöd, amikor velem vagy, másra gondolsz, mást akarsz. Nincs meg az a láng köztünk. Eltűnt minden. A vágyak, a szerelem. Már nem tudom mit akarok. Téged, vagy azt aki voltál. Mindenesetre azt tudom, elhagyni nem akarlak. Túlságosan szeretlek.
De bizonytalan vagyok. Jó ez így nekem? Mondd meg te. Szeretsz? Vagy azt a libát akarod? Ha igen akkor adios. Itt vége lenne mindennek. Ha nem lenne a gyerek, mi összeköt és egyben tart mindent. De ha ezen múlik, inkább menj és hagyj el minket. Elleszünk mi ketten. Nélküled. |
Nagy Noémi: Láttalak
Szememben könnyek.
Mikor rád nézek szavam eláll Gondolatom megáll, S lelkemben pillangók hada száll. Lábam remeg, mint a kocsonya. Ma is láttalak, Talán ez a csoda. Végre összejöhet Köztünk a varázs, S felragyoghat a láng. Szikrát szórhat szemünk S duruzsolhatnak mögöttünk. Hogy milyen szép ez a pár Kiknél a csók is smár. |